Hová álljanak a belgák?

Az ​író könyvéről:
A brüsszeli kaszárnyákban az őrmester sorakoztatja az újoncokat. - Flamandok balra, vallonok jobbra - harsogja. Kovács Péter, akinek a szülei ötvenhatban disszidáltak, egy darabig tanácstalanul topog, azután kilép az őrmester elé. - Őrmester úr kérem, hová álljanak a belgák?
Ezt a tragikusan komoly és mély viccet választottam regényem címéül és mottójául.
A második világháború után és azóta is százezrek és milliók futottak szét a világban, családok szakadtak szét, óceánok és kontinensek választják el a szülőtől a gyereket, testvértől a testvért. És ebben az új életet, új hazát, más sorsot keresésben az emberek elkezdik a múltjukat kutatni. A gyökereket. Kunta Kinte mandinka harcos és Mr. Conrad Hilton szállodalánc-tulajdonos, a Buenos Aires-i hentesdinasztia feje és de Gaulle tábornok emlékiratokat ír, családtörténeti monográfiákat ír. Levéltárakban régi papírokat keresnek. Mintha fontos volna, hogy ki honnan jön...
Hófehér jacht úszik a Rio Negro fekete vizén, a szélesen hömpölygő folyó két oldalán áthatolhatatlan bozótjával, félelmes üvöltözéseivel és rikoltásaival, a víz fölé lógó liánjaival a dzsungel. A luxusjacht utasai színes nyugágyakon pihennek a fedélzeten, mangót, banánt, ananászt harapdálnak, élvezik a trópus szikrázó napsütését. Martin, a milliomos építész odainti az indián matrózt: José, vedd át a kormányt. Ő maga megragadja a kezemet, és behív a szalonba. Whiskyt tölt és leül mellém a pamlagra. 'Kérlek, mondd el, mire emlékszel, mit tudsz a nagyapánkról?'
Itt, ahol az égen nem ragyog a Göncölszekér, hanem a Dél Keresztje, ahol nincsenek szúrós egresbokrok savanyú gyümölcsükkel, hanem a trópus mézédes csodái teremnek, innen olyan mérhetetlenül távoli a múlt, a dédapa obsitlevele, a vándor könyvkötő, a fiatal zászlós, aki szuronyrohamra megy a Doberdón, a menekülés, a rémület, az iszonyat, a Kennedy repülőtérre hóviharban érkező, didergő család, a varroda és az el alameini csatatér... Hűség, szerelem, hősiesség, hála és hálátlanság, egy szobor a kotói Ezer Buddha templomában... Úristen, mi minden van egy család történetében... mesélj a családról, mondja, követeli Martin, az unokafivérem, akit nem láttam negyven éve.
És mindent el kell mondani...
Ez a regény - regény. Alakjait kitaláltam. Ha valakire hasonlítanának: véletlen, nem ő az. Ez a regény - regény. Története is kitalált. De a félelmes benne az, hogy akár szó szerint is megtörténhetett volna.